Az a baj, hogy semmi kedvem blogolni. Amikor van, akkor nem lehet, mert nagyon hangos a billentyű pötyögése. Még ha lassan írok, akkoris. Borzalmas. Nappal is, nem hogy hajnal 2-kor. Aztán anya hallaná, hogy sokat írok, bejönne, aztán megkérdezné kinek mit írok ennyit. Áh, nem kell az. Nem, nincs titkolni valóm előtte a bloggal kapcsolatban. Semmi olyat nem írok, amiről nem tudhatna.. Dee nem is akarom, hogy megtudja a blogot. Ez az én személyes helyem, ahova írok. Mert szeretek írni. Mint látható, magamról ált. sose írok. Zárkózott vagyok. Nem szeretek magamról írni. Különben is, a blogot magamnak készítettem, nem másnak, hogy megismerjen. Magamnak minek írjam le magamat? Egyébként, itt maminál laptop van, tehát nem is hallani szinte, hogy írok, ezért tudok csak itt írni. Vagy, ha nincs otthon senki, akkor otthon.

Tádám. Felújítottam a hotdogom.
Nem is tudom mit szeretek a hotdogban... amúgy semmit. Szerintem extra szánalmasak azok a celebecskék ott. És az a sok sablon AL. Mindenki csak okoskodik és közben olyan segg hülye.
Különben is, mire jó a szavazás? Az, hogy benyalok, hogy +1?
Nekem ez már az ötödik vagy hatodik HD-m. Az első 4-el csak regiztem és megnéztem milyen, de látogatók nem voltak. A 2. nem volt meg sokáig, mert nevet váltottam, aztán az lett csak sikeresebb. Most megint regiztem... De mindig megunom. Összesen már olyan 700 látogatóm volt (a 2 normális profil alatt) és 400 szavazatom. Kb 1 hónapig voltam fennt a 2 normális AdatLappal. Azért ez valami.
Mm. . . hotdogomért katt.
Amúgy, végülis azt akartam még mondani, hogy nekem nem kellenek a nyamvatt szavazatok és a benyalós szövegek, hogy én is szavazzak rájuk. Én meg se nézem őket, ha szavaznak. Azért, mert ő szavaz, nekem nem kell rá. Te leugrasz a kútba én megyek utánad?
Most csak unaloműzésből vagyok fennt, de nem szeretem. Lehet letörlöm magam megint. Idegesít az is, hogy a volt barát(?)nőm mindig nézeget, mert féltékeny. Megmondta ő is. Szánalmas.

És ismét csak köszönöm a kedvenceimnek, a Tokio Hotelnek, eme remek dalért, ami az én érzéseimet kifejezi, egy szánalomra méltó ember - osztálytárs , volt barát(??) iránt.

Nem beszélek olyan szarságokat, mint te.
Nem azokat a bandákat csípem, mint te.
Ez nekem így tök oké,
de tedd meg ezt az egy szívességet:

Légyszi ne maradjunk barátok.
Jobb lenne, ha nem sajnálnánk egymást.
Hogy sosem vagyunk egy véleményen,
még mindig jobb, mint folyton jópofizni.
Inkább ne maradjunk barátok.

Szerintem  neked is tök jó lenne nélkülem.
Olyan alakok híján, mint te meg én, elég unalmas lenne a világ.

Mindennap bámulnom kell a képedet,
a többiek meg nem értik.
Te vagy a legmenőbb az idióták között,
Bőrkarkötőt hordasz, és tetkód van?
Anyuci mindent megenged, és
apu hosszú alsógatyáit viseled.
. . .
Szerintem neked is tök jó lenne nélkülem.
Olyan alakok híján, mint te meg én, elég
unalmas lenne a világ.
Ne tégy úgy, mintha kedves lennél,
különben beverem a képedet.
Még van egy jótanácsom számodra:
Légyszi ne maradjunk barátok.
. . .

Azt mondta, hogy kifogom nyírni. Ha itt lenne előttem, valószínű fejbevágtam volna. Idióta. Most közölte K., hogy meg akart halni. Írt iwiwen egy üzit minden barátjának, majd elment a Dunához. Előtte felhívta a másik K.-t, hogy a névnapi ajándékát átadja. Találkozásuk előtt az anyja elkapta és következményei lettek.
Egyébként, neki semmi, de semmi oka erre nem lett volna. Ismerem, és tudom!

 

Cs. kérte, hogy írjak valam izgi, hosszú bejegyzést. Persze alapból írnék most. A kérdés csak az, hogy miről. Talán ideje lenne véleményt formálnom erről a netcelebségről és az ehhez hasonlókról. Hol is kezdjem…
Először is, nem értem, mitől lesz valaki netceleb. Attól, hogy lila a haja? Vagy attól, mert úgy öltözködik, ahogy..? (magyarán magát adja. vagy nem, de az más tészta). Mitől jó az, ha van 20 ezer ismerősöd? Mitől jó az, ha benyalnak? Egy ember szereti, ha szeretik. De akkoris. Ezt nevezik szánalomnak. Jó  nagynak. Valószínű ezek a gyerekek nem kaptak elég figyelmet, vagy csak túl sok az egojuk és kell a feltűnés? Lehet. Én viszonylag sok netcelebet ismerek, van, amelyiket csak névről. Sokuk blogját is olvastam.
Hát, szóval én nem vagyok ezekről jó véleménnyel, szerintem ultra cikik az ilyen “sztárok”. Jó hogy nemmár azt hiszik magukról, ők a magyar Paris Hiltonok, vagy mit tudom én.
Majd énis befestetem a hajam rózsaszínre vagy kékre és gyűjtök sok ismerőst, és tádáámm. Netceleb lettem, akinek sok ember benyal. Tökjó, nem? Hát nagyon.

 

Óó istenem, én meghalok. Ezen mennyit röhögtem haverommal :D Hát kész.
Itt az én youtubem, itt van sok vicces videó, stb...
az összes kedvencem itt.

Először is.. Ezt a bejegyzést “szeretett” osztálytársaimnak címezném, akik valószínűleg sosem fogják megtalálni ezt a blogot. De azt hiszem, ha nem is nekik, magamnak összetudom foglalni, hogy mennyire… undorítóak. Egyébként a B.G Közlekedési & Közgáz Szki – 9.c (avagy szeptembertől 10.c) osztályáról fog szólni.

Mikor belépsz ebbe az osztályba és körül nézel, rengeteg változatos figurát látsz csevegni, nevetni (máson persze), vagy éppen kibeszélni más embert a háta mögött. Csodálatos dolgok. Természetesen, titkokat sose mondj el senkinek, mert órák végére már valószínű visszahallod mástól. Ne legyél különc, ne legyél emo, ne legyél rocker, ne legyél punk, CSAKIS discos lehetsz. Ha nem ez a fajta “zene” üvölt (igen, üvölt, mivel ezt a cigány szokást ők betartják) a telefonodból, akkor már nem számítasz embernek. Hoppá, a rappet kihagytam. Habár, egy discos jól érezné mgát ebben a “közösségben”. Összetartás nincs (oh bocsánat dehogynem! az emberek kifikázásában mindenki ott van), mindenki ott rúg a másikba ahol tud. Ott alázza széjjel, ahol tudja. Fenyegessük a másik embert, hiszen az jó! Egyedül képtelenek vagyunk bármire, de ha állnak mögöttem, természetesen a pofám nagy! Ezek a gondolatok már tényleg gusztustalanok. Kifogtam egy nagyon rossz “osztályt”, és én mondom biza’ ilyen rosszat, mint ők, még nem láttam. Tisztelet a pár embernek, akik valóban emberek!
Minden esetre, eme csodás osztálynak csak így tovább! A B.. szégyenei címet megkaphatnák! Én egyedül csak az osztályfőnökünket sajnálom, aki szívét-lelkét kiteszi, hogy mindenki jól érezze magát; ha az egész rajta múlva, egy tökéletes közösség lehetnénk!
Mondjuk, nem gondolom azt, hogy gusztustalan ilyen blogot vezetni a saját osztályomról, illetve megemlítést tenni róluk. Egy ilyen osztályról nem bűn leírni ezeket a mocskos dolgokat. Mért ne tehetném meg? Ők is megtettek olyan dolgokat, amiket már normális ember aligha tudna elviselni.
Lássuk csak, fennt írtam, hogy imádnak másikat piszkálni. Most megemlíteném, amire képesek ennyi ésszel:
Más padját összefirkálni számukra bátorság (és persze az egyik legjobb barátnőmét, Kingáét), nem is akármit írtak rá: fogyatékos, fasszopkodó, retkes patkány, hülye kurva. Gratulálok! Erre csak ők képesek! Márcsak az a baj, hogy a jelentésével nincsenek tisztában. Fasszopkodó, kérem, ez mit jelent? Nagyon primitív emberek bővíthették ki ezt a féle, amúgy is gusztustalan szótárat. Retkes patkány.. nem hiszem hogy Kinga retkes lenne, az más, hogy elég igénytelen, de független ettől, állatnak sem gondolom. Nem hinném, hogy az osztálytásraknál Kinga nagyobb állat lehetne, akiknek ugyebár minden mondat végén elhangzik eme csodás kötőszó a bazdmeg. Nagyon valószínűleg, létezik pozitív és negatív hülye(ség).  Kinga sokszor szeret hülyén viselkedni, és másokat megnevettetni, de egyáltalán nem hülye. Ha hülye lenne, valószínű nem végzett volna összesítésben az ötödik legjobb tanulóként. S persze Melinda hülyézi le, aki az osztály legrosszabb tanulója. Ebben van logika, nem? Visszatérve, Kinga egyáltalán nem hülye, nagyon komoly és következetes aggyal rendelkezik, és mindig átgondolja döntéseit. Odafigyel a jövőjére. Kurvának sem gondolom, nem adta oda a testét senkinek se, és a sarkon sem szoktam látni. Persze az más mikor az iskola sarkán engem vár reggel. :D
Nagyon úgy tűnik, hogy ellentmondásos ez az egész. Természetesen, a drága osztályom a 9/a-sokra kente az egészet, holott mindannyian tudjuk, hogy ezeket a szavakat, csak az osztálytársaim használják rá (a háta mögött). Ezt már Betti egyszer-kétszer lelőtte nekem. Persze, még nem derült ki, hogy ki írta ezeket a padjára, hiszen csak bátorsága (?????) volt felírni, felvállalni már nem bírta.
Igen, ezek az emberek tartanak mindenkit kétszínűnek.

Yoda a tengerimalacom volt. A Duna Plázából került hozzám, mami vette nekem, mert előtte Mona nevű hörcsögöm elpusztult. Ez tulajdonképpen egy szülinapi ajándék volt januárban. Yoda eleinte nagyon félénk volt, a dobozban nem mozdult, ha hozzáértem, félt. Hazavittem, berendeztem kis lakását, de nem mozdult. Napok, és talán pár hét telt el, mire megszokta környezetét. Elkezdett a házából kijárkálni, egyre bátrabb lett. Kézhez nem kellett szoktatni, bár eleinte félt, de idővel nem zavarta a kezem. Aztán teljesen megszokta a helyet, engem, a kutyát, és mindent. Ő egy aranyos kismalac volt, mindenki szerette. Érdeklődött is ám, felágaskodott a kezekhez, melyek érte nyúltak volna. Ha kivettem, nem rohant el, aranyosan bebújt az ölembe és közben kis csomagokat hagyott (aki nem értené, wc-nek használt). A kutyával jól kijött, megpiszkálgatta a fülét, bebújt alá, a kutya lefeküdt hozzá. Yoda imádta, ha simogatom. Mindig kurrogott, aranyos volt.
Halála napja 2009. június 28, vasárnap. Enni készültem neki adni, de előtte ránéztem, majd tátva maradt a szám, és üvöltöttem egyet. Hálisten senki sem volt otthon. Megláttam, tudtam, baj van. Halvány kis remény, mely bennem élt, hogy csak alszik, szerte foszlott. Alig mertem hozzányúlni, de megérintettem. Orrához oda tettem kezem, hogy tudja, én vagyok az. de nem mozdult. Lába járt, mintha sétált volna. Erőt vettem magamon, megfogtam, felállítottam, de tartásom nélkül eldőlt. Ezért nem erőltettem tovább, láttam hiába segítettem neki. Egyszerűen csak eldőlt. Kis fejét is külön kézzel kellett tartanom, mert nem tartotta magát. Hagytam, hagy feküdjön. Közben kimentem, vágtam neki egy kis paradicsomot, oda tettem a szájához, de nem evett. Én közbe csak sírtam-sírtam, és tétlenül álltam a dolgok előtt. Egyszerűen nem értettem, miért haldoklott. hiszen kapott mindennap enni, inni, takarítva volt, foglalkoztam vele. A hőmérséklet is megfelelő volt, tehát efféle gondok fel sem merülhettek. Közben mentem volna mamihoz. De vártam, hátha Yoda feláll. De nem így történt. Haldoklott. Indulnom kellett mamához, ezért fájó szívvel, de ott hagytam. Most itt ülök, írom ezt az esetet, és arra gondolok, hogy ha még él, akkor ott van egyedül, magányosan, a szeretetem nélkül.
Két embernek elmeséltem mi történt, nekik is volt malacuk, és elmondták, hogy az övéjük is így halt meg. Így rángatózva. Én még mindig nem értem, miért.

Rólam

Archívum

Blogroll

  • Nincsenek kedvenc blogok